Kibe szeretett bele az idős Jókai Mór? Hogyan tekintett Csinszka Ady Endrére? Ki volt Móra Ferenc titkos szerelme? Miként vélekedett egymásról Szabó Magda és Szobotka Tibor kapcsolatuk kezdetén?
A február minden évben a szerelmeseké. Évszázadok óta így van már.
Február 14-e pedig a szerelem ünnepe. Akár Bálint-napnak, akár Valentin-napnak nevezik, akár megünneplik, akár nem, ez alkalomból összegyűjtöttem Önöknek néhány olyan különös vagy éppen szenvedélyes szerelmi történetet, amelynek híres írók, költők voltak a főszereplői.
Jókai Mór és Nagy Bella
Életének utolsó éveiben akaratán kívül vált botrányhőssé Jókai Mór. A hallatlan, országos botrányt az okozta, hogy az akkor hetvennégy éves író feleségül vette a húszéves Nagy Bellát
A fiatal nő és Jókai Mór 1897-ben találkozott először, az író Bajza utcai villájában. Az akkor már 11 éve özvegyként élő Jókait azért kereste fel a lány, mert színésznő szeretett volna lenni, és tanulmányaihoz, valamint karrierjéhez mecénást keresett. A legenda szerint, miután előadta Arany János “Tetemre hívás” című balladáját, az író homlokon csókolta.
Valóban egyengetni kezdte az útját, a nő a segítségével kezdhette meg színi tanulmányait, és az író beprotezsálta színészként a darabjaiba. Jókai Mór elment Nagy Bella fellépéseire is. Sokat találkoztak, ezért felröppent az a pletyka, hogy gyengéd érzelmeket táplálnak egymás iránt. Ekkor kezdődött az író haláláig tartó konfliktus a családjával. Nevelt lánya, Jókai Róza (aki valójában Laborfalvi Róza unokája volt) ugyanis nem nézte jó szemmel a kapcsolatot. Kiadatott egy cáfolatot Nagy Bella és Jókai Mór kapcsolatáról.
Jókai Róza és férje, Feszty Árpád részben a nagy korkülönbség miatt ellenezte kezdetektől fogva a románcot, részben pedig azért, mert úgy érezték, a nincstelen lány kihasználja az idős és tehetős írót. (Ebben talán volt is valami, mivel házasságkötésük után a lány odaköltöztette magukhoz a testvéreit.) Megpróbálták lebeszélni Jókait a házasságról, de hiába.
Jókai Mór erről azt írta: "A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni? Engemet! Jókai Mórt!"
Az író 1899. szeptember 16-án vette feleségül Nagy Bellát, és ezt követően végképp elmérgesedett a kapcsolat Rózával és Árpáddal.
Amikor Jókai Mór és Nagy Bella koszorút helyezett el Jókai előző feleségének, Laborfalvi Rózának a sírján, Fesztyné Jókai Róza összetépte - erről felháborodva írt Ady Endre.
Nagy Bella az emlékirataiban azt állította, hogy az egyik inasuk, József, kémkedett is Fesztynének. A pár végül elhagyta a Bajza utcai villát és Jókai Mór a feleségével az Erzsébet körút 44. szám alatti ház egyik lakásába költözött.
Amikor az író nem sokkal később, 1904 májusában meghalt, kiderült, hogy kizárta a végrendeletéből a nevelt lányát, és a feleségét, Nagy Bellát tette meg kizárólagos örökösévé.
Soha nem tudjuk meg, milyen volt kettejük házassága valójában, hogy tényleg kegyetlenül bánt-e a fiatal nő Jókai Mórral, mint ahogyan azt a család állította, de az biztos, hogy különös kapcsolatukkal bevonultak a magyar kultúra halhatatlan szerelmesei közé.
Ady Endre és Boncza Berta
Nem volt kevésbé különös Boncza Berta és Ady Endre kapcsolata sem, mivel a lány 16 évesen kezdett el leveleket küldeni a 34 éves, befutott, elismert költőnek. Két éven át leveleztek, míg végül személyesen is találkoztak, Ady pedig megkérte Berta kezét.
Boncza Berta a következőket írta barátnőjének, Ferenczy Zsizsinek a személyes találkozás után.
„Csütörtök estétől péntek estig fölkeresett és vendégem volt a bátyám – Ady Endre. Kicsit remegve néztem szembe bakfisságom lázálmainak legendás álomlovagjával, mikor kezet fogtunk. Aztán – csodálatosan szép volt minden, éreztem, hogy nem veszítem el pillanatig sem magamat, úr fölöttem mindvégig valami ösztönszerű jóízlés, nem ferde, nem visszás egy mozdulat se, s egy szavam sincs zavaros vagy okoskodó.
(...) Éreztem, hogy otthon érzi magát, pihen, és ráfér ez a pihenés. Szeretettel ragaszkodó, meghitt melegséggel néz végig rajtam, és adott pillanatban szinte gyerekes hálával csókolja meg a kezemet, – mert megkíméltem a csalódástól, mitől mindketten féltünk. Fél és gyűlöli az irodalmi hisztérikák magukkínálását, s az egész egyetlen nagy egyéniség karaktere valami az isten és a gyermek pompás keverékéből. Végtelen jóságos és végtelen kegyetlen, tudatos és naiv, babonás és rendkívül tisztán lát, egészben azonban nyílt és nagyon becsületes. Charmeur, úri érzésű, kicsit gőgösen tartózkodó, de a kedvessége végtelen. Sohasem poseur, világfájdalmas vagy groteszk, s a kultúrája óriási. Szellemes, ritka előadó, nagyszerűen képzett intellektuel, sokszor pajkos, kölykösen kötekedő, egészen a gaminségig, de több természetes tisztaságot, több igazi mesterkéletlen bájt s több genialitást nem láttam még együtt.
Igazán összeszorul a szívem, hogy ennyi tiszta, hozzám közel álló szépség és érték képviselője – egy ilyen bájos, ragyogó egyéniség – ma már roncs és letagadhatatlanul beteg ember. Folytonos láz, forró kezek, mik félóránként válnak jéghideggé, hörgő tüdő, köhögés, mi letompítja mély csengésű, férfias hangját, álmatlanság, örökös veronálszedés, s egy nagyfokú neuraszténia öli meg idő előtt, s én nagyon meggyászolom az elvesztését, mert több a jóbarátnál s talán a testvérnél is, és féltettebb nekem ez az ember, aki minden 100 évben csodaként teszi lábát a földre.”
A Csinszkának becézett fiatal lány érdeklődése, szeretete, rajongása, élénksége imponált Ady Endrének. 1915 tavaszán feleségül vette Boncza Bertát, és idejük nagy részét a Boncza-család birtokán, a csucsai kastély közelében, egy kis házban töltötték. 1917 januárjában elhunyt Csinszka édesapja, Boncza Miklós. Kastélyát és budapesti lakását Boncza Berta örökölte. A lány elszántságát és erejét mi sem mutatta jobban, mint az, hogy egykettőre kitette a pesti lakásban működő szerkesztőséget, hogy kényelmes kis otthonná varázsolja. Ez a Veres Pálné utcai lakás lett Ady Endre utolsó lakhelye.
„Ősszel Pestre jövünk. Hungáriában lakunk, később a Vadászkürtben, s én teljesen kiélem magamat a lakásrendezésben. Bandinak csak készen szabad látni - írta Csinszka „Nem lesz nagy, de kényelmes, meleg és a miénk. “
Forrás: pim.hu
Az első emeleti, modern lakás (ma Ady Endre Emlékmúzeum) saját fürdőszobával és gázfűtéssel rendelkezett. A fiatalasszony úgy válogatta össze a bútorokat, hogy a nappaliban vendégül láthassák a barátaikat és ismerőseiket, és az mintegy irodalmi-művészeti szalonná váljon. A nappaliból nyíló egy-egy szoba lett a hálószobájuk. Szinte minden úgy lett kitalálva, hogy Ady Endre kényelmét szolgálja.
1917 novemberében költöztek be, de nem sokáig élvezhették közös életüket. 1919 januárjában a költő nagyon beteg lett és a Liget Szanatóriumba vitték, ahol január 27-én elhunyt.
Móra Ferenc és Kalmár Ilona
Évtizedeken át senki sem tudott Móra Ferenc élete utolsó éveinek titkos szerelmi kapcsolatáról. Leveleiket Kalmár Ilona hagyta a szegedi Móra Ferenc Múzeumra, azzal a feltétellel, hogy csak a halála után hozhatják nyilvánosságra.
A Múzeum hosszú éveken át folytatott kutatásokat a kapcsolatról és az Irodalomtörténeti gyűjtemény által gondozott levelezésről. A témáról a Móra Ferenc Múzeum 2019-es évkönyvében jelentetett meg tanulmányt Kovács-Krassói Anikó, Medgyesi Konstantin és Vészits Andrea, az író dédunokája “Móra Ferenc titkos szerelmes levelei Kalmár Ilona átírásában” címmel. Én magam 2019 őszén a Radisson Blu Béke Hotel Budapest és a Zsolnay Kávéház szervezésében tartott irodalmi esten hallottam először Móra Ferenc szerelmi levelezéséről.
Az 52 éves író 1932 júniusában a balatonföldvári Zrínyi Szállóba költözött egy időre. Azzal a céllal érkezett, hogy megírja az Aranykoporsó című regényt, amire már szerződést kötött. A szálloda az esős időben kongott az ürességtől, ám Móra Ferenc mégsem érezte magát egyedül. Figyelmét egy harmincéves, okos, érdeklődő nő keltette fel: Kalmár Ilona.
A fiatal nőt azért alkalmazta a szálloda, hogy bridzsezni tanítsa a vendégeket. Móra Ferenc serényen dolgozott a regényen, közben udvarolni kezdett Kalmár Ilonának. Sokat sétáltak a Galamb-szigeten, és egymásba szerettek.
Kapcsolatukat a legnagyobb titokban tartották, hiszen az író 30 éve élt házasságban, és a válás szóba sem jöhetett. Kalmár Ilonát pedig vőlegénye, Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés főtitkára várta vissza Pesten, aki 1932 őszén feleségül is vette. Kalmár Ilona és Móra Ferenc viszonya az író haláláig, 1934. február 8-ig tartott.
Ez idő alatt időnként személyesen találkoztak, közben pedig kettős levelezést folytattak: a hivatalos, baráti hangú leveleket Feri bácsi aláírással Horváthék lakcímére küldte az író, összebarátkozott ugyanis Horváth Istvánnal, aki időnként könyveket vásárolt számára budapesti antikváriumokban. A titkos, szerelmi leveleket pedig postán maradó küldeményként adta fel Nagyságos Földváry Ilona kisasszonynak, a Petőfi Sándor utcai postahivatal címére.
A titkos kapcsolat ideje egybeesett egy izgalmas eseménnyel is: a budapesti, Teréz körúti Britannia Szállóban, ahol gyakran vendégeskedett az író, Móra Ferenc tiszteletére egy külön szobát alakítottak ki, és azt ünnepélyesen adták át számára.
Mint arról egy korábbi blogbejegyzésemben írtam, Móra Ferenc szobájának falát műveinek – Ének a Búzamezőkről, a Mindennapi kenyerünk, a Didergő király, a Szeptemberi emlék stb. – egy-egy illusztrációja díszítette. A rajzokat Haranghy Jenő, kora egyik tehetséges grafikusa készítette, aki többek közt a Britannia Szálló (a jelenlegi Radisson Blu Béke Hotel Budapest) ma is látható üvegkupoláját, hatalmas, Shakespeare-festményeit és üvegablakait tervezte.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Arról, hogy Kalmár Ilona titokban meglátogatta az írót a Britannia Szállóban, szintén a szerelmi levelekből tudunk. Móra Ferenc az alábbiakat írta az egyikben:
“Ma már megint tavasz volt kis Tit. És délben éreztem a napon, hogy egyszerre süt kettőnket. Mit szólnál hozzá, ha arra kérnélek meg, gondolj ki nekem egy olyan szállodát ahol te ugy süthetnél rám, hogy ne kellene minden külső csosszanásra összerettenned. Az idegeidet is féltem, az örömeink állandó házát is.
A Britannia tele van farkasveremmel némelyikről nem is tudunk. Ismersz bizonyos Solti Kázmérné méltóságos asszonyt. Nagymultu nő, néhai első szerkesztőmnek és egész baráti körének özvegye, aztán ezredesné, s mostanában mint hallom alkalmilag találkahely tulajdonosnő. Persze se közöm nincs ehhez, se kifogásom ellene. Mindenki ugy él, ahogy tud és erre a foglalkozásra kis szempontból nagyobb szükség van mint a pápaságra. Engem, sőt minket más szempontból érdekel az öreg hölgy. Néhány levelet kaptam tőle mostanában, valamint rá akar sózni a könyvtárra, kér hogy látogassam meg, hiszen csak a Szondy uccában lakik s „mint H I. édesanyjától tudom, ön oda szokott szállni”. Tehát ugy látszik a hölgy barátnője az öregasszonynak, aki nem életed megvidámitására adatott neked, s talán ismerősöd neked is.
Gondold el ha olyan látogatásodról talál fecsegni a Szondy-uccai hölgy a Britanniában, amely nem volt bejelentve otthon. Az Isten ugyan mindig gondunkat viselte, még az utolsó estén is „a Móra szobában – ijedt kis lábacskáid menekülésére meg haldoklásom óráján is mosolyogva fogok gondolni, ha legközelebb összecsókolom őket, te nem is fogod tudni, hogy az most több lesz mint szerelmi adó−lerovás, de hátha az Isten egyszer az emberiséggel lesz elfoglalva, bár ez ritkán esik meg vele, és rólunk éppen akkor fordítja el a tekintetét, esetleg, diszkrécióból, mikor legjobban kellene ránk vigyázni? Azért gondolok, legalább hébe-hóba és átmenetileg a más szállodára anélkül, hogy a Britanniát végkép kivetném gráciámból, mert az nemcsak hálátlanság lenne – a 150-es szobának jár a hála, hanem nehezen magyarázható oktalanság is.”
Kalmár Ilona életében nem az író elvesztése volt az egyetlen tragédia Nevelt fia 1941-ben lett öngyilkos, mert a szerelmével nem házasodhatott össze a zsidótörvények miatt. Férje 1944-ben vetett véget az életének Szálasi hatalomra jutásakor. Ő túlélte a gettót és a háború borzalmait és egy vaskazettában őrizte Móra Ferenccel folytatott kapcsolatának bizonyítékait. 1945 után a Kiskereskedők Országos Szabadszervezetében dolgozott főpénztárosként, innen ment nyugdíjba a hetvenes években. 1986-ban hunyt el.
Szabó Magda és Szobotka Tibor
A két író elképesztő szimbiózisban élt együtt és erősen ragaszkodtak egymáshoz. Első találkozásuk 1947. július 20-án volt, amikor mindketten részt vettek az Írószövetség balatonlellei fogadásán. Szabó Magdát Devecseri Gábor mutatta be az 1945-ben megözvegyült Szobotka Tibornak,
Az írónő részéről szerelem volt első látásra. „Sosem hittem volna, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll a forgásban a világ, s hirtelen megváltozik minden - velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át. (…) Miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.”
Szobotka Tibor viszont csak annyit írt a feljegyzéseiben a találkozásról, hogy milyen csinos az írónő. Amikor pedig randevúra hívta és találkozgatni kezdtek, 1947 szeptemberében azt írta Szabó Magdáról, hogy “ez az a lány, akit feleségül kell venni, és én vagyok az az ember, aki nem óhajt nősülni”.
Szabó Magda mindvégig hangsúlyozta, hogy egyrészt vidéki lányként került a fővárosba, másrészt a különleges neveltetése és az a szabadság, amit a szülei biztosítottak számára, eltért a kor szokásaitól. Úgy vélte, ehhez a szabad szellemhez alkalmazkodnia kell annak, aki a párja lesz. Erős öntudata abban is megmutatkozott, hogy amikor Szobotka Tibor először vacsorázni hívta, Szabó Magda kifizette a vacsoráját.
Első karácsonyuk alkalmával az írónő egy olyan antik gemmát ajándékozott Szobotka Tibornak ami Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolta. A Megmarad Szobotkának című regényben később azt írta:
“Ez volt az a nap 1947.december 25-e, amikor megéreztem, hogy Szobotka pontosan úgy szeret engem, ahogy én őt, s hogy el fog venni feleségül, csak még fogalma sincs erről.”
1984. április 11-én az író valóban megkérte Szabó Magda kezét és júniusban összeházasodtak. Kapcsolatuk egyre mélyült, és egymás támaszaivá váltak, amikor a Rákosi-rendszerben Szabó Magdától visszavették a Baumgarten-díjat és nem publikálhatott, Szobotka Tibort pedig elbocsátották a Magyar Rádiótól, és csak korrektorként dolgozhatott a Tankönyvkiadóban. Éveken át mellőzték őket és nem jelenhettek meg a műveik. Nehéz időszak volt ez számukra, előfordult, hogy az Attila úti lakásukból eladni vitték a könyveiket, hogy pénzhez jussanak. Végül az 1956-os forradalom leverését követő évek hoztak enyhülést, de Szobotka Tibor soha nem tudott olyan sikereket elérni, mint a felesége, vele mostohább módon bántak. Csak 1960-as évek közepétől vált a közönség által is megbecsült íróvá, fordítóvá, irodalomtörténésszé. Az 1960-as években költöztek Júlia utcai lakásukba, amely halálukig volt az otthonuk.
Szobotka Tibor nem volt féltékeny a felesége sikereire, ezt még a róluk jelentő ügynökök is megjegyezték. Szabó Magda azonban kudarcként élte meg, hogy a férje nem érhetett el olyan átütő sikereket, mint ő. Szobotka Tibor 1982-ben bekövetkezett halála után keserűen írt erről, és azon dolgozott, hogy fennmaradjon a férje életműve.
Az egyik legszebb idézet számomra Szabó Magda és Szobotka Tibor kapcsolatáról az alábbi néhány sor: “Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor, mikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár voltunk”.
