Csak szubjektív listát lehet készíteni azokról a művekről, amelyek az ötvenes éveket, illetve a személyi kultuszt idézik. Vagy azokról, amelyek akár konkrétan, akár áttételesen az 1956-os forradalommal, és a forradalom utóéletével foglalkoznak.
Remek filmeket forgattak az 1970-es, 1980-as, 1990-es években, ezekből válogattam néhányat. Azok kerültek erre a listára, amelyek klasszikussá, kultfilmmé váltak, vagy rangos díjakat kaptak.
1. Angi Vera
1979, rendező: Gábor Pál. Az 1980-as Oscar-díjra nevezték, a legjobb külföldi film kategóriában, de a shortlisten már nem szerepelt.
Az egyik Magyarországon élő olasz barátom nagy kedvence ez a film. Szerinte megfelelően nyomasztó lett a légköre ahhoz, hogy elképzelhesse, milyen lehetett egy tapasztalatlan lány élete az 1948-as fordulat után, és hogyan telepedett rá az ideológia a mindennapokra.
Angi Vera egy segédápoló, aki felszólal, és őszintén elmondja, milyen visszásságokat tapasztalt a kórházban. Pártiskolába küldik, és elkezdődik az átnevelése... A főszerepet a 2015 tavaszán elhunyt Papp Vera játszotta.
2. Szerencsés Dániel
1983, rendező: Sándor Pál. Elnyerte az 1983-as Magyar Játékfilmszemle fődíját. Sándor Pál megkapta érte a Cannes-i filmfesztiválon a Filmkritikusok Nemzetközi szövetségének díját, Bodrogi Gyula pedig 1984-ben a legjobb férfi alakításért járó díjat kapta meg a Magyar Filmkritikusok díját.
Ebben a filmben szerettem meg színészként Rudolf Pétert. Bár a forgatás idején csak 23 éves volt, zseniális akalítást nyújtott Szerencsés Dániel szerepében.
Két fiú, Dani és Gyuri elindul otthonról a forradalom leverése után, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Dani a szerelme, Mariann után menne, Gyuri pedig azért menekülne, mert részt vett a fegyveres harcokban. A határig jutnak, ahol egy szállodában kell várniuk az embercsempészekre. Miközben a fiúk azon tépelődnek, hogy menjenek vagy maradjanak, drámai találkozásra kerül sor Gyuri rég nem látott apjával...
3. A tanú
1969, bemutató: 1979, rendező: Bacsó Péter. 2012-ben az 53 legjobb magyar alkotás közé választotta a Magyar Filmművészeti Akadémia.
Kevés ennél abszurdabb film született az ötvenes évek nem kevésbé abszurd világáról. Számtalan jelenetet tudunk kívülről idézni, rengeteg ma is használt szállóige származik a filmből.
A történet szerint Pelikán József, a gátőr egyedül neveli gyermekeit, megmenti az egyik régi bajtársát, akivel illegális kommunista tevékenységet folytatott. Valaki névtelenül feljelenti Pelikánt, aki ezek után szürreális események során megy keresztül, amelyben egymást váltják a börtönbüntetések, a kinevezések és a titokzatos találkozások Virág elvtárssal.
4. Kettévált mennyezet
1982, rendező: Gábor Pál. A Magyar Filmszemle legjobb színésznőnek járó díját a főszereplő, Básti Juli kapta 1982-ben.
Egy gyermekeit egyedül nevelő, vidéken dolgozó mérnök megismerkedik egy nővel, Júliával, aki vállalja, hogy hozzájuk költözik, és neveli a gyermekeit. A nő szerelmes lesz, a férfi a szerelmet nem tudja viszonozni, és egy másik nő miatt el is hagyja.
Amikor 1955-ben a férfit letartóztatják, Júlia kitart mellette, és bár súlyos beteg, a gyerekekkel marad. Akik egyébként lenézik a fiatal nőt, és kegyetlenül bánnak vele. A történet 1956 őszén fejeződik be, amikor a mérnököt kiengedik a börtönből. De azt már előre lehet tudni, hogy a film magánéleti tragédiába torkollik.
Vészi Endre Kettévált mennyezet from Ágnes Vészi on Vimeo.
5. Szamárköhögés
1987, rendező: Gárdos Péter. A Magyar Filmszemle legjobb színésznek járó díját a férfi főszereplő, Garas Dezső nyerte el 1987-ben.
Zseniálisan megírt, végig feszes, tragikomikus film, amely A tanúhoz hasonlóan sokan és sokszor idéztek már. Egy család életét láthatjuk a forradalom alatt, a párkapcsolati problémáikat, a több generáció együtt éléséből származó konfliktusokat, és itt is előkerül a fojtogató kérdés, csakúgy, mint a Szerencsés Dánielben: menjünk vagy itthon maradjunk?
Garas Dezső, Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Reviczky Gábor, Végvári Tamás és a még gyermek Kárász Eszter brillírozik végig. Ez a film azért is lett sikeres, mert más szemszögből, a gyerekek élményein, tapasztalatain keresztül láttatja velünk, hogyan csapódtak le az 56-os események egy pesti család életében.
6. 6:3 avagy, Játszd újra Tutti
1999, rendező: Tímár Péter. Az 1999-es Magyar Filmszemlén a film megkapta a zsűri különdíját, a férfi főszereplő, Eperjes Károly pedig a legjobb színésznek járó díjat.
Fergeteges vígjáték, nagyszerű szatíra az 1950-es évekről, és persze ez a film sem nélkülözi az abszurd jeleneteket.
A meseszerű történet főszereplője egy éppen a legendás 1953-as meccs idén született férfi, Rezső, vagyis Tutti. Egy alkalommal felpróbálja Hidegkuti Nándor meccsen viselt mezét, elájul, és 1953-ban tér magához, november 25-én, a híres meccs napján, a mérkőzés előtt, az ő születése előtt pár órával. Tutti mindent megpróbál annak érdekében, hogy végighallgathassa a meccset, és megtalálja az édesanyját, közben friss ismerőse, Helén próbál neki segíteni. Egyre szürreálisabb kalandokba keverednek a meglepő végkifejletig.
7. Szerelem
1971, rendező: Makk Károly. Törőcsik Mari és Darvas Iván a Cannes-i Filmfesztiválon külön dicséretben részesült a filmben nyújtott alakításáért, és Arany Pálma-díjra is jelölték. Magyarország ezzel filmmel nevezett az 1972-es Oscarra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, ám sajnos a shortlistre sem került fel.
Végtelenül szomorú film ez. És nem csupán azért, mert a film főszerepét játszó Darvas Iván valóban börtönbüntetést kapott az 1956-os eseményekben való részvételért, mint a politikai okokból bebörtönzött főhős. Hanem a szituáció miatt is.
A beteg, idős asszony egyre várja haza a fiát, menye ápolja, ő vigyáz rá, és végig abban a hitben tartja anyósát, hogy János külföldi filmforgatás miatt nem jön haza. Az idő telik, az idős asszony haldoklik, de János még sehol... A lassan, finoman vezetett cselekmény és a kitűnő színészi játék miatt is érdemes megnézni.
8. Egymásra nézve
1982, rendező: Makk Károly. A Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték a rendezőt, a film női főszereplője, Jadwiga Jankowska-Cieslak pedig elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat.
Ez a többrétegű alkotás is kiválóan mutatja be, milyen nyomasztó is volt az ötvenes évek, hogyan telepedett rá a mindennapokra 1956 utóhatása. Mit jelentett a sajtóban a cenzúra és az öncenzúra, milyen volt a téeszesítés, hogyan váltak emberek az elnyomás hatására maguk is zsarnokká a magánéletben, mit jelentett abban az időben a tiltott kapcsolat, és milyen következményekkel járt, ha valaki ki akart törni a szűkre szabott keretek közül, vagy netán szökni próbált - az adott élethelyzetéből vagy az országból.
9. Napló apámnak, anyámnak
1990, rendező: Mészáros Márta
Az önéletrajzi ihletésű Napló-trilógia harmadik része a vérbe fojtott forradalom következményeivel, az eseményeket követő időszakkal foglalkozik. Ennek az alkotásnak is a Napló gyermekeimnek című filmben, az első részben megismert Juli a főszereplője.
Ez a film azért fontos, mert újabb szemszögből láttatja a forradalmat követő hónapokat. A fiatal nő a történet szerint 1956. november 4-én haza Moszkvából Budapestre, akkor, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a forradalom leverését. Juli célja az, hogy megörökítse, ami Budapesten történik, mert látja, hogy ez nem ellenforradalom, mint azt a propaganda állítja. Külföldre szökik, majd visszatér, és az is kiderül, jól döntött-e.
