Azt mondják, a budapesti operaház a világon az egyik legjobb akusztikával rendelkező operaház. Akad, aki szerint a legszebb, rögtön a párizsi után. Budapest egyik leggyönyörűbb és legizgalmasabb épülete, Ybl Miklós egyik remekműve, ami a külföldiek csodálatát is kivívja.

Mostanában gyakran jártam arrafelé, és újra körbejártam az épületet, be is kukucskáltam, ezért elhatároztam, hogy megírok Önöknek néhány érdekes történetet az Operaház múltjából.

Az Operaház építésének terve 1872-ben merült fel, és alapításának oka az volt, hogy az akkori Nemzeti Színháznál szükségszerűvé vált a prózai előadások és az operák szétválasztása, és egy külön “dalszínház” létrehozása.

Különös helyen épült meg az Operaház

Az építésre kijelölt környéken az 1860-as években olcsóbb telkek voltak, ahol az Alföldről elkergetett betyárok húzták meg magukat. Ezért báró Podmaniczky Frigyes, akinek az operaház létrehozásában jelentős szerepe volt, állítólag csak töltött fegyverrel volt hajlandó a telekre látogatni. volt. A báró sokat tett azért, hogy a megépítendő Operaházban korszerű technika működjön, és a létesítmény biztonságos legyen.

Ferenc József viszonya az Operaházhoz kissé ellenséges volt

Az építési engedélyt 1875-ben adták ki, de az eredeti tervet többször át kellett dolgozni – csakúgy, mint Stróbl Alajos Szent István-szobrát a várban – Ferenc József miatt.

Az uralkodó ugyanis azzal a feltétellel  engedélyezte a megépítését, ha a pesti operaház nem lesz nagyobb a bécsinél. Ybl Miklós emiatt a legfelső páholyemelet tervét megszüntette, és csökkentette az előcsarnok méretét, Az épületet egyénként így keresztben és hosszában is szinte teljesen szimmetrikus lett. 

A legenda szerint ráadásul Ferenc József azért nem akarta megnyitni a budapesti Operaházat 1884-ben, mert szebb lett, mint a bécsi. Erről Zoboki Gábor építész azt mondta egy interjúban:  “Hogy legenda-e vagy sem, nem érdekes: az igazságtartalma a mai napig hihető. Zenerajongó építészként, aki a világ számos operaházában járt, elmondhatom, hogy elképesztő szerencsénk van ezzel az épülettel. Ferenc Józsefnek valóban bántó lehetett: belép a királyi lépcsőházba, és két kuruclegény bronzszobra fogadja.

A legenda szerint Sisi viszont imádta az Operaházat és szeretett idejárni

Ferenc József és Erzsébet számára külön bejáratot alakítottak ki, és mivel az udvari etikett szerint a királyi pár nem nézelődhetett csak úgy, a lépcsőházban a lépcsősor tetején egy hatalmas tükröt helyeztek el, amelyből láthatták az Operaház belső terét. Külön királyi páholyuk volt, amit csak ők használhattak.

A legenda úgy tartja, hogy Sisi kedvenc helye a színpad bal oldalán található proszcénium páholy volt. Bár onnan a színpad egy része egyáltalán nem látható, a legenda szerint királyné azért szeretett itt ülni, mivel őt mindenki jól láthatta.

A  valóság ezzel szemben az, hogy Sisi nem Pest-Budán tartózkodott sokat, hanem Gödöllőn, és nem olyan gyakran járt az Operaházba, mint azt a legendák elmesélik. Sokat betegeskedett, inkább visszahúzódó személyiség volt, egyáltalán nem volt az a nagyvilági nő, akinek az utókor látni szeretné. Fia, Rudolf trónörökös 1889-es halála után pedig betegségének tünetei még jobban felerősödtek, depressziója erősödött.

Apropó, páholyok

Az Opera akkoriban a társasági élet egyik színtere volt. A páholyok lehetőséget adtak arra, hogy akik számára fontos volt a jelenlét, azokat lássa az Opera többi látogatója. Akkoriban az volt a szokás, hogy egy-egy család bérelt egy páholyt akár egész évadra.

Gustav Mahlernek fontos szerepe volt az Operaház történetében

Az Operaház 1884-es ünnepélyes megnyitása utáni időszak nehéz volt, mivel a közönség érdeklődése hullámzó volt, a kihasználtság 60 százalék körül mozgott. A kormány a magas fenntartási költségek miatt az Operaház költségéből lefaragott. A társulattal kapcsolatban is voltak problémák, a beharangozott előadásokhoz vendégművészeket kellett hívni.

Jelentős változás akkor következett be, amikor zenei igazgatónak és vezető karnagynak szerződtették Gustav Mahlert, aki zeneileg színvonalasabbá tette az előadásokat. 1889. január 29-én debütált a pesti közönség előtt A Rajna kincsével. Az előadás elején tűz ütött ki, a színpadon, amit sikerült eloltani, így az előadás folytatódott tovább.

Arról, hogy Gustav Mahler – és több más híres zeneszerző – hogyan jutott el Pest-Budára, hogyan élt a városban, mi volt például a kedvenc étele, április 14-én mesél Tittel Kinga a “Híres zeneszerzők Pest-Budán című vacsorával egybekötött irodalmi esten.

Az Operaház az ostrom alatt és a háború után

1944 karácsonyától már nem tartottak előadásokat az épületben, és Budapest ostroma alatt az Operaház pincerendszerét óvóhelyként használták. Itt talált menedékre Kodály Zoltán is. Más budapesti középületekhez képest az Operaház kisebb károkat szenvedett el, például a nézőtere szinte ép maradt. Az ideiglenes helyreállítás után 1945. februárjában ismét működött, a hivatalos megnyitót 1945. március 15-én rendezték.

Ha tehetik, mindenképpen látogassanak el legalább egyszer az Operaházba. A miliője egyedülálló, az élmény feledhetetlen.