A Radisson Blu Béke Hotel Budapest, vagyis az egykori Britannia Szálló 1913 májusában nyitotta meg kapuit.
Budapest legendás épületeinek egyike egy szálloda. Ha a Nyugati Pályaudvartól az Oktogon felé sétálnak a Teréz körúton, Budapest egyik - mára fogalommá vált - épületéhez érnek. A 43-as szám alatt áll ugyanis a legendás Britannia Szálló, majd Béke Szálló utódja, a Radisson Blu Béke Hotel.
Azon ritka intézmények közé tartozik, amelyek a múlt század óta működnek folyamatosan. 1913 óta képes volt nemcsak szállodaként, hanem egyben szórakozóhelyként, étteremként, kávéházként fennmaradni és túlélni a történelem viharait.
Hiányzott egy színvonalas szálloda a Nagykörútról
Az 1800-as évek végén az úgynevezett Külső-Terézvárosban még viszonylag kevés bérpalota állt, és kávéházak sem nagyon fordultak elő. Mint azt Saly Noémi művészettörténész írta: megfogalmazásában „az Aradi utca és a Szondi utca közötti szakasz a maga tíz bérpalotájával a körút leghosszabb egybefüggő házsora, sehol egy rendes sarok, ahová kávéház kerülhetne. Voltak persze próbálkozások: a 31. szám alatt 1896-ban Burger Edéné, két házzal arrébb 1890-ben Weiss Hermann, a Szondi utca sarkán pedig a Ferencvárosból már ismert Gebauer János nyitott üzletet, ki-ki csak egy kurta esztendőre, sikertelenül."
A Teréz körút és a Szondi sarkára 1896-ban felhúzott épületet annak idején nem hotelnek, hanem bérpalotának szánták. Sőt, bár mára egybeolvadt a két épület, 1884-ben a Szondi utca 12-ben is egy különálló egy emeletes bérház állt. (Majd ez utóbbi ház adott helyet a későbbi szálloda Kupolatermének, Lakodalmas termének, hidegkonyhájának.)
Íme, a Teréz körúti bérpalota tervrajzai:
A Nyugati pályaudvar az 1890-es években. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.138
A Britannia Szálló berobbant a köztudatba
Fábri Henrik kávékereskedő hamar ráérzett az idegenforgalomban, a Nyugati pályaudvar közelségében, valamint a forgalmas Nagykörútban rejlő lehetőségekre, ezért megvásárolta a Teréz körúti bérpalotát, hogy luxusszállóvá alakítsa.
Britannia Szálló néven 1913-ban nyitotta meg a hotelt Fábri Henrik. A legenda szerint azért adta ezt a nevet a szállodának, hogy fricskát mutasson a közelben működő London fogadónak.
A Britannia Szállót eleve felső kategóriájúnak szánta, ezért a legmodernebb megoldásokat vezette be. Az épületben központi gőz- és vízfűtés volt, központi porszívót működtettek, a szobákba hideg és meleg folyóvizet vezettek be. Tizenkét fürdőszobás szobával rendelkezett a szálloda. Ráadásul az épület saját mosodával és fényjelzéssel működő szobahívóval rendelkezett - a szobahívó az ajtó fölött jelezte a vendég kívánságait. A hallban faburkolatot, bronzcsillárokat, az udvar felé pedig kétrétegű, prizmás, csiszolt üvegtetőt építettek be, és az üvegtető alatt kialakított étterem éjjel-nappal fényárban úszott. És ez még nem minden! A konyhafőnökök a kor legkiválóbb szakemberei voltak, és itt működött az első konyha Budapesten, ahol diétás ételeket is lehetett kapni.
Annak ellenére, hogy a szálló kivívta a vendégek elismerését, Fábri csődöt jelentett, ezután a hotel többször gazdát cserélt. A Britannia Szálló végül 1926-ban ért révbe, hála a szakmához értő, művészetkedvelő Németh Aladárnak és feleségének.
A Britannia szálló márványlépcsője ma is látható a szálloda utódjában, a Radisson Blu béke Hotel Budapestben:
A Németh-házaspár virágoztatta fel először a Britannia Szállót
A Németh-házaspár korábban már bizonyított: előzőleg a debreceni Aranybika Szállót vezették, igen sikeresen, ezért is hívták őket Budapestre. Némethék, akik egyébként a szállóban is laktak, megfeleltek a kor kihívásnak: nyereségessé és a főváros egyik ma is ikonikusnak számító helyévé varázsolták a Britannia Szállót.
A szállodán belül új, jövedelmező vendéglátó egységeket hoztak létre. Először is megújult a kávéház. “A körúti homlokzaton lévő boltok megszüntetésével, és a fodrászüzletnek a szomszédos, Teréz körút 41. számú házba való áthelyezésével felszabadult a körúti homlokzat. A boltok helyén kávéház létesült a hallhoz csatlakozóan" - olvasható az átalakításokat eszközlő Németh Aladár jegyzeteiben.
Létrehozták Budapest pazar szórakozóhelyét a Kupolatermet, emellett gőzerővel üzemelt a mindennapi igényeket kiszolgáló Szondi borozó. Szintén a házaspárhoz köthető Haranghy Jenő képzőművész Britannia Hotelen belüli munkássága - erről később még szó lesz.
Olvassák csak, mit írt már 1929-ben a Színházi Élet a szállodáról: “A Britanniában vacsoráztunk. Frakkos pincérek nesztelenül siklanak tovább az asztalok között, ahol Budapest és az ország legjobb társasága ül. Emitt Bethlen Margit grófnő szupézik Teleky Pál grófékkal, amott a Scitovszkyak vacsoráznak, egy másik asztalnál Palló Imre ül Lukács Pállal, ismét másutt a népszerű primadonna előtt illatoznak vérvörös rózsák, Grünwald Emil dr. asztalánál a „befoglalva" tábla, távolabb Holitscherékat látjuk, azután Magyar Lászlót, a Lovaregylet titkárát, Krammerékkal egy asztalnál hallgatják a muzsikát Schertz tőzsdetitkár és Hónai, a Ligetklub elnöke, ismert társaságbeli hölgyek és urak mindenfelé: a Britannia ma éppen úgy hozzátartozik a pesti divathoz, mint a déli korzó a Váci utcában, vagy Molnár Ferenc premierje a Vígben. Az egyik csodás iparművészi ízléssel berendezett különteremben éppen esküvői lakomát ünnepelnek. Néha, ahogy a gyors pincérek kicsapják az ajtót, kihallik egy vidám tószt néhány foszlánya. Szüret ideje lévén, úgyszólván minden nap lakodalmat ülnek a Britanniában."
A Britannia Szálló vadász terme
Miért nevezték a Britannia Szállót Haranghy-múzeumnak?
Németh Aladárnak és neje szerették a művészeket és sikeresen magukhoz vonzották őket. Még a debreceni Aranybikában ismerték meg Haranghy Jenő grafikus, festőművész egyetemi tanárt, akit felkértek, hogy készítse el a Britannia Szálló dekorációit.
Haranghy Jenő tervezte a Kupolaterem legendás art deco kupoláját, a söröző, a borozó és a szálloda egykori üvegablakait. Ő festette az emeleti rendezvénytermünkben látható Shakespeare-műveket ábrázoló festményeket, és ő dekorálta a Móra Ferenc számára kialakított szobát, de még a szálloda, a mai Radisson Blu Béke Hotel Budapest épületének sarkán látható mozaik is az ő nevéhez fűződik. Haranghy Jenő életét és munkásságát egy korábbi blogbejegyzésemben dolgoztam fel.
A szállodában működött a Nyugat Baráti Köre
Az 1930-as években csaknem 1000 különböző sajtótermék jelent meg Magyarországon. Ott volt például a Literatura (1926-39) és az irodalmi-kulturális szempontból legmagasabb színvonalú Nyugat, amelyet Osvát Ernő halála után Babits Mihály és Móricz Zsigmond szerkesztett. A lap szerzői közt volt ebben az időben Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán. Ekkor indult útjára és robbant be a köztudatba a Nyugat Barátok Köre.
"A Nyugat 1930. november 16-i számában Apám kiadta a Nyugat Baráti Körének vastag betűs, csalogató, egész oldalas hirdetését. Megállapodott a tulajdonossal, hogy bért ugyan nem tud fizetni, de minden vendégét kötelezi 1,20 pengő ára uzsonna fogyasztására. A klub hétköznap 3-7-ig van nyitva. Megnyitó előadás után vita következik írók és olvasók között" írja visszaemlékezésében Móricz Virág.
1930 szilveszter estéjére Móricz Zsigmond rengeteg embert hívott meg vacsorára a Britanniába. A 120 fős társaság a Nyugat munkatársaiból és családtagjaikból állt. Reggel ötig tartott a mulatság. Aki ott volt, az később lelkesen vett részt a Nyugat Baráti Körének délutánjain, 1931 januárjától.
A hétfő a pszichológusoké volt, a kedd a költőké, a szerda a prózáé. Verseikből vagy novelláikból a következő írók olvastak fel: Babits Mihály, Erdélyi József, Fekete Lajos, Fenyő László, Füst Milán, Gelléri Andor Endre, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond (10 alkalommal), Nagy Endre (23 alkalommal), Nagy Lajos, Pap Károly, Sági Márta, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Szenes Erzsi és Szép Ernő. Csütörtökön a házigazda, Nagy Endre egyedül szórakoztatta a közönséget. Pénteken a képzőművészek köré szerveződtek a délutánok.
Móra Ferenc a szálloda törzsvendége volt
Kevesen tudják, hogy amikor Móra Ferenc Budapesten tartózkodott, a fénykorát élő Teréz körúti Britannia Szállóban, a mai Radisson Blu Béke Hotel Budapestben lakott. Szoros kapcsolata a szállodával nem a véletlen műve volt; az író több szállal kapcsolódott ehhez a páratlan helyhez, a Nyugat szerzőinek egyik bázisához, másrészt Szegedről a közeli Nyugati pályaudvarra érkezett vonattal, harmadrészt itt találkozott titokban élete utolsó szerelmével, a Kicának becézett Kalmár Ilonával. Külön szobát is kapott, amelyet műveinek illusztrációi díszítettek.
A Móra-szobát 1932. december 12-én avatták fel ünnepélyesen Móra Ferenc és családja jelenlétében. A szobában körös körül a Gyevi törvény, a Királyok kenyere, az, Amikor én lelkes gazda voltam, a Szánkóút, az Ének a Búzamezőkről, a Mindennapi kenyerünk, a Didergő király, a Szeptemberi emlék, a Pajkosok, a Dorozsmai varjú, a Tápéi diplomaták, A város lúdja, a Triász és társai, a Szél ángyá jót akar, a Mammut utazása és a Történelmi tanulmány című Móra-művek egy-egy jelenete volt látható.
Sajnos ez a szoba ma már nincsen meg…
A legendás Kupolaterem
Németh Aladár a 30-as években világosan látta, hogy Budapestnek égető szüksége van egy több száz főt befogadására képes elegáns mulatóhelyre. Az elkészült, több mint ötszáz vendégre tervezett Kupola-terem óriási hatással volt a közönségre. Az embereknek elképesztő élményt jelentett a luxuskörnyezetben a csillagos ég alatt táncolni, ráadásul egy budapesti bérház udvarán. Az igazság az, hogy az egész szórakozóhely arra volt tervezve, hogy elkápráztassa a vendégeket.
A Kupola-termet 1938-ban tervezte Rácz Márton építészmérnök. Már nyitható üvegtetője is építészeti szenzációnak számított, emellett statikája is egyedülálló volt: az egész szerkezet zöld márványoszlopokon nyugodott. Ugyanekkor épült meg Budapest első mélygarázsa a szálloda alatt, amit a Kupola-terem világított meg fentről.
Annak, aki rendszeresen megszállt a Britanniában, nem volt meglepő az a luxus, ami a Kupola-termet jellemezte, de a budapesti polgárok jó része sokáig nem tudott szabadulni a hatásától. A nők körében sokatmondó mérőszámmá vált, hogy kit hányszor, és milyen alkalmakra vittek el a "kupolába". A nagyobb eseményekre kifejezetten nehéz volt bejutni.
A második világháborúig és még utána is töretlenül tartotta is nívóját, annak ellenére, hogy a harcok alatt bombatalálat érte a szállodát, amit hadikórházként használtak. Budapest ostroma után nagy lendülettel folyt az újjáépítés, ennek köszönhetően a Britannia - immár Béke néven - hamar talpra állt.
A Kupolaterem hatalmas art deco üvegkupolájáról külön blogbejegyzést írtam annak idején.
A Britanniából Béke Szálló lett a háború után
Az ostromot követően felújított és új néven működő szálloda, a Béke Szálló továbbra is előkelő helynek számított. A kávéházban régi Zsolnay porcelán kávéfőző géppel készítették a feketét, megmaradt az éjszakai bár, söröző, borospince, vadászterem, az elegáns Kupolaterem, és első osztályú étterem várta a vendégeket. A régi hírnév is vonzotta a közönséget - és nem csak a budapestieket -, így újra sok hírességet fogadott a ház, és egymást érték a rendezvények is.
A Kupolateremben a műsor fél 10 után kezdődött, ami azt is jelentette, hogy a művészek lényegében itt fejezték be az estét, ezért gyakran a fellépések után is maradtak szórakozni. A fellépők listája rendkívül színes volt, a teljesség igénye nélkül: Aradszky László, Feleki Kamill, Hofi Géza, Honthy Hanna, Klapka György, Koós János, Kovács Kati, Máté Péter mind rendszeresen megfordultak itt.
„Az ötvenes években a Béke előtt a Nyugati pályaudvarig álltak sorba, hogy bejussanak a bárba" - eleveníti fel a régmúltat Kakuk Andor, a szálló akkori igazgatója a Béke-beli beszélgetések c. könyvben. „Öt zenekar húzta a talpalávalót, és két helyen adtunk műsort. Volt ott cigányzene, sramli, szalonzene, tánczene. A Kupolában kezdtük a műsort este tízkor, a Bár-ban pedig éjjel 12-kor, és tartott hajnali 5-ig.
A híres Szondy Söröző a szocializmus évei alatt is közkedvelt hellyé vált, és ezt a státuszát a hatvanas-hetvenes években végig megőrizte.
A 60-as évektől a 90-es évekig jellemző volt, hogy a nagynevű művészek rendszeresen felléptek az éjszakában, egy este alatt akár 2-3-szor is egymás után. Ezzel jelentős plusz gázsihoz jutottak. Úgy rakták össze a műsorukat, hogy nagyjából 15-20 perces legyen, majd siettek is a taxival a következő helyszínre. A művészek magas árat kértek, a helyeknek versenyezni kellett a legjobbakért.
„A nagy neveket szó szerint vadászni kellett, presztízs volt, hogy kinél legyen a legjobb műsor. Az üzemeltető Hunguest Hotelsnek a Pannóniához tartozó Maxim volt a zászlóshajója, sok pénzt beleöltek, de a Béke volt a legjobb 4 csillagos szálloda, ezért fontos kirakat funkciója volt, amire áldoztak is. Nagyobb büdzséből gazdálkodhatott, könnyebben fizette meg a nagy neveket" - magyarázza az akkori üzemeltetési, majd szállodaigazgató Blaskó Péter.
Az 1980-as években a szálloda átalakult
Bár a háborút követő újranyitás óta többször végeztek felújítást az épületben, az nem terjedt ki a szálloda egészére. Ezért 1983-ban a főfalak kivételével teljesen átépítették az egész hotelt.
1985 júliusában nyílt meg újra. A vendéglátós egységek továbbra is jelentősek maradtak, közülük kiemelkedett az Orfeum, ahol a Kupolához hasonló műsorrendben folytatódtak a fellépések.
„Az Orfeum belső terme teraszosan volt kiépítve, hasonlóan a japán rizsföldekhez, míg körülötte kétszemélyes köralakú asztalok helyezkedtek el, minden asztalon egy-egy kis lámpával, a színpad közelében pedig egy gyönyörű fehér zongora foglalt helyet. Az Orfeumnak külön konyhája volt, külön felszolgáló személyzettel és este 9-től hajnali 4-ig volt nyitva" - emlékszik vissza Blaskó Péter a Béke aranykorára.
„Amitől fantasztikus volt az egész, hogy óriási műsorok voltak a 60-as 70-es évek legnagyobb sztárjaival. Az irodám az Orfeum közelében volt, így rendszeresen abba botlottam, hogy a színpadon ugrál tíz félmeztelen fiú, akik az esti műsorra próbálnak vagy éppen Szulák Andrea skálázik" - teszi hozzá Dénes Anna, a Béke Szálló egykori PR-osa.
Az Orfeum három havonta jelentkezett új műsorral, ami intenzív háttérmunkát igényelt. Az előadásokon túlnyomórészt angolul énekeltek, hiszen a szálló nemzetközi közönséggel is rendelkezett. A csapat, fellépőkkel és táncosokkal együtt 25-30 fős volt, ezen belül külön team gondoskodott a technikai részletekről: öltöztető, díszletező, világosító, hangosító.
Az 1980-as évekhez fűződik a Zsolnay Porcelánmanufaktúrával való kapcsolat kialakítása is. 1985-ben vette fel a Zsolnay nevet a Kávéház (akkor még cukrászdaként), és a kávét, teát, desszerteket, uzsonnákat azóta is a szálloda számára tervezett, egyedi mintájú Zsolnay porcelánkészlettel szervírozzák. Bár akkoriban a Zsolnay Cukrászda az első emeleti különteremben volt, később visszaköltöztették a földszintre, és újra kávéházként működtették.
A legutóbbi felújításkor, 2018-ban végleg visszaadták a körútnak a Zsolnay Kávéházat, amikor bejáratot nyitottak a Nagykörút felől. Az ikonikus üvegkupolát pedig a bejárathoz helyezték, hogy már az utcáról, az kirakaton át is megcsodálhassák a budapestiek…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejárat mellett csodálhatják meg a Szondy-mozaikot:
Ha belépnek a szállodába, rögtön egy Haranghy-festmény fogadja önöket a bejárat fölött. A fotón a háttérben álldogálló alak pedig jómagam, Mr. Foster:
Haranghy Jenő Shakespeare-festményei ma a Radisson Blu béke Hotel Budapest emeleti termében láthatók:
És végül: kilátás a szállodából a Nagykörútra:
