A temetések övezte szokások jelentősen átalakultak az elmúlt századokban: korábban a háznál felravatalozott elhunytat jellemzően a család és a barátok kísérték végig az adott településen, ám a gyászmenetelést a nagyvárosi forgatag ellehetetlenítette. Később, már közegészségügyi okokból megszüntették az otthoni ravatalozást is, így az a családi közegből a hivatalos ravatalozó épületbe került át.
Talán ezt a hiányt is igyekeztek valamennyire pótolni a nemzeti nagyjainkat övezte nagy pompával folyó gyászszertartások, amik a 19. században jelentek meg, és több százezres tömegeket vonzottak. Ezek a temetések társadalmi eseménynek számítottak, amelyek a nemzeti öntudat erősítése mellett feltehetően az emberek életéből a nagyvárosokban eltűnt gyászmenet-szertartást is pótolták.
Kossuth Lajos koporsójának érkezését várják a Nyugati Pályaudvarnál. Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény
1. fotó: Kossuth Lajos temetése
Magyarország eddigi legnagyobb gyászceremóniája a korabeli leírások alapján Kossuth Lajosé volt. Kossuth 1849. augusztus 17-e óta külföldön élt, és 1894. március 20-án Torinóban bekövetkezett halála megrázta az egész országot, hiszen kultusza még ekkoriban is jelentős volt, élénken élt a nép emlékezetében.
Temetése sem volt mindennapi. Az állami dísztemetés ellen volt ellensége, Ferenc József tiltakozott, ezért a kormány tagjai nem is vehettek részt a szertartáson, az emberek azonban megállíthatatlanok voltak, és szinte a hallottaskocsi megérkezésétől a temetői szertartásig mindvégig Kossuth mellett maradtak. A nyitóképen Kossuth Lajos temetési menete látható a Dohány utcánál. A felvétel 1894. április 1-én készült. (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.009)
2. fotó: Jókai Mór temetése
Jókai utolsó napján még alkotni és olvasni vágyott (A lőcsei fehér asszony című művét), azonban már csak lapozgatni tudott a könyvben. 1904-ben május 5-én halt meg, és elhunyta általános megdöbbenést és részvétet keltett, az emberek nehezen hitték el, hogy a nagy mesemondó örökre lehunyta szemeit.
Halála utáni estén ravatalozták fel a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában, temetését külön végrehajtóbizottság készítette elő. Hatalmas tömeg kísérte: „Kossuth Lajos temetése óta nem volt ilyen diszes temetés, mint amivel Jókai Mórt kisérte utolsó útjára a közrészvét” - írta a Pesti Hirlap.
Hol található ma Jókai Mór sírja és milyen felirat található rajta?
Ha érdekli, olvassa el az ITT található bejegyzést!
3. fotó: Munkácsy Mihály temetése
Munkácsy Mihály temetése 1900. május 9-én volt, és az egész országot megmozgatta. Ő volt az első festő, aki világhíres lett, ráadásul 1896-ban azért is tért haza, hogy végre itthon taníthasson és letelepedhessen. Szomorú iróniája a sorsnak, hogy ezt mégsem válthatta valóra, mert betegsége megakadályozta ebben. „Bár a temetés idejét ötödfél órára tűzték ki, már két órakor a városligetnek az Andrássy-útról nyiló torkolata megelevenedett, s aztán egyre jobban szaporodó sokaság igyekezett ott is helyhez jutni. A Műcsarnok előtt az Andrássy-úton, az Erzsébet-kőrúton, a Kerepesi-út külső részén, a hol a gyászmenet a temetőbe ment, megszámlálhatlan sokaság sorakozott. A Műcsarnok belseje szűk volt annak a tömérdek előkelőségnek befogadására, mely ott megjelent.[..] A Műcsarnok előtt az egyesületek sorakoztak és csapatjaik messze kiértek az Andrássy-utra, a hol az iskolák növendékei álltak sorban” - írta le az eseményt a Vasárnapi Újság 1900. május 13-án.
Kérdés:
Tudják hol található Munkácsy Mihály síremléke?
Ki alkotta?
4. fotó: Ady Endre temetése
Ady Endrét Budapesten kísérték utolsó útjára 1919. január 29-én, ami nemzeti gyásznap lett: a közintézmények többsége munkaszüneti napot tartott, az iskolák bezártak. A fotón a gyászmenet elindul a Múzeumkertből, mert a költőt a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, onnan kísérték a Kerepesi temetőbe. Ady szülei is szerettek volna részt venni a temetésen, de a hideg tél és távolság megakdályozta őket, így csak azzal a virággal vigasztalódhattak, amit a szülőfalujából - Érmindszentről - jelen lévő református lelkész a sírhantról vitt a gyászoló szülőknek.
5. fotó: Blaha Lujza temetése
A nemzet csalogányának temetése 1926. január 20-án volt és az egész országban százezres tömegeket mozdított meg. A színésznőt majd' kétszázezren kísérték el utolsó útjára, a feljegyzések szerint Kossuth Lajos, Jókai Mór és Rákóczi Ferenc temetésén lehettek hasonlóan sokan. Szokás szerint a Nemzeti Színház előcsarnokából indult a gyászmenet a Fiumei úti sírkertbe. Ravatalánál kétszáz fős cigányzenekar húzta szeretett és megénekelt dalait. Sírhelyét Jókai és Ady nyughelye mellett helyezték el, s a mai napig itt található.
„Blaha Lujza temetésén közel kétszázezer ember szorongott a pesti utcákon, a Nemzeti Színház körül. Öregek, fiatalok, fejkendős asszonyok és elegáns divathölgyek, munkások és cilinderes urak, gazdagok, szegények; kétszázezer gyászoló szomorú ember" - írták a korabeli lapok.
Az eseményt megörökítették a híradósok, de önálló rövidfilmet is készítettek a temetésről, ami már a temetés másnapján a mozikba került. Az alig ötperces film azonban nem csak azért jelentős, mert kevés számú fennmaradt korai riportfilmjeink egyike, hanem azért is, mert a filmezéstől mindig is idegenkedő Blaha Lujzáról mégis őriz egy rövidke mozgóképet.
Blaha Lujza temetése (1926, riportfilm) from Filmalap - Filmarchívum on Vimeo.
